DEBRECEN

Városunk címere

Debrecen címerképe egyházi motívumra vezethető vissza, amely a középkorban gyakori volt. Debrecen címerének legelső ismert változata 1560-ban bukkant fel. A kőbe vésett pajzsba foglalt címerkép húsvéti bárányt ábrázol, amely fejét hátrafordítva felemelt jobb első lábával húsvéti zászlót tart. Debrecen ma is használatos címerét I. Lipót Debrecent szabad királyi városi rangra emelő adománylevelében rögzítették. A városcímerben a csücskös talpú pajzs alsó harmadában, hármas domborulatú mezőn a begörbített első lábával zászlót tartó bárány, hátsó két és bal első lábával egy-egy, a Biblia két részét, az Ó- és Újszövetséget jelképező kinyitott könyvön áll, feje körül arany színnel ábrázolva a szentség glóriája. A bárány mögött kék mezőben zöld pálmafa látható, utalásként a Biblia keletkezési helyére. A pajzs fölött vitézi nyílt sisak helyezkedik el, rajta rangjelző korona látható, amelyből, a lángnyelvekből az örök megújulást és élni akarást jelképező, hamvaiból örökkön feltámadni képes mitikus főnixmadár emelkedik ki. Az ősi címert a heraldika szabályainak megfelelően sisaktartó övezi, amely heraldikailag jobbról ezüst-vörös, balról pedig kék-arany színű.
Debrecen történelme

A város nevének eredetéről sokat vitatkoznak a történészek. Írott formában a település neve legkorábban az 1235. évi Váradi Regestrumban bukkan fel, így: Debrezun. A szó személynévként ismert. A falu birtokos ura a bolgár-török eredetű Debrezun volt, akinek ősei a honfoglaló magyarokkal együtt érkeztek erre a tájra. Az alapszó a török eredetű „debró” ige, felszólítást kifejező alakja a „debresin”, azt jelenti „éljen, mozogjon!” Ebből alakult ki a magyar kiejtéshez igazodva „debrecen”. Ősi babona szerint a névnek hatása van a viselője további sorsára, aki tehát a Debrezun nevet viseli sokáig fog élni. A város történelme során igen sokszor bizonyította, hogy élni akar, gyakran óriási áldozatok árán is. A névadó család egyik tagja, Dózsa mester 1316-ban hűsége jutalmául a királytól nádori címet kapott. A Debreceni Dózsák több mint, egy századon tartó uralma idején Debrecen fejlődésnek indul, gazdagodik. Jobbágyfaluból mezővárossá fejlődik, ezt a rangot I. Lajos királytól kapja 1361-ben. Ettől nevezzük Debrecent városnak, lakóit pedig polgároknak. Milyen kiváltságokkal járt ez? A város megkapta a szabad bíróválasztási jogot, országos vásártartási jogot kapott és vámkedvezményekben részesült. A hódító törökök terjeszkedése Debrecent is eléri. Az ország déli és középső részei már török uralom alá kerültek, erős fallal, várral védett városai a török kezére jutottak. Debrecen határánál azonban megáll a török. Nem pusztítja el a gazdag várost, hanem fizetésre kényszeríti, zsarolja. A három részre szakadt országban Debrecen különleges helyzetet teremt magának. Három ország határára kerül. A királyi, az erdélyi fejedelemség és a török hódoltsági Magyarország határán minden oldalról ostromlott szigetté válik. Hogyan tudta tartani magát? Bölcs politikával. A város elöljáróit csak egy cél hajtja: megmaradni, túlélni mindent. A megmaradásnak nagy ára van: fizetni, adózni háromfelé. Debrecen nem hagyta magát leteperni, de hagyta magát megsarcolni. Nem épített magának sziklából várat, de felépítette a tudomány várát, a Kollégiumot. Nem várt csodára, hanem maga intézte sorsát. A magyarországi reformációban megkülönböztetett helyet vívott ki magának Debrecen, elsősorban a Habsburgok rekatolizációjával szemben sokáig sikeresnek mondható ellenállásával. E szellemiségével vívta ki Debrecen a „kálvinista Róma” elnevezést. A város a protestantizmus legjelentősebb hazai és egyik számottevő nemzetközi központja lett.


I. Lipót császár




Debrecen címere I Lipót kiváltságlevelén


Debrecen 1693-ban I. Lipót királytól szabad királyi városi rangot kapott, amelyet a Rákóczi-szabadságharc leverése után 1715-ben I. József uralkodó jóvoltából, újra megerősített az országgyűlés. Debrecen adott otthont az 1849 januárjában Pest-Budáról menekülő magyar kormánynak, amely Kossuth Lajos szavaival a "magyar szabadság őrvárosába" költözött. Májusig, Buda visszafoglalásáig, az ország ideiglenes fővárosa lett, s itt a Nagytemplomban mondta ki az országgyűlés 1849. április 14-én a Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. A második világháború idején az ország nagy részében még dúlt a háború, amikor éppen itt, a cívisvárosban, az amikor éppen itt, a cívisvárosban, az ősi Kollégium Oratóriumában ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. 1944. december 22-étől 1945. április 7-éig adott otthont Debrecen az új demokratikus Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormányának. Történelme során a város immár másodszor lett, ha csak átmenetileg is, a végveszély Kollégium Oratórium terme szélére sodródott ország ideiglenes fővárosa, a megújulni vágyó nemzet szíve. A Debrecenben történt események akkor országos, sőt nemzetközi jelentősséggel bírtak. Itt kezdődött meg a független és demokratikus Magyarország megteremtése, itt születtek meg az első az ország későbbi jövőét is sorsdöntően befolyásoló sarkalatos törvények és intézkedése. 1945. április 12-én az ideiglenes fővárostól búcsúzó dr. Zsedényi Béla, az ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke így fogalmazott: "Debrecen város és népe az Ideiglenes Nemzetgyűlést örök hálára kötelezte el, mert méltóbb keretet az új demokratikus országépítés alapkőletételére a debreceni ősi Kollégiumnál és az ősi debreceni civitásnál sehol sem találhatott volna. De a város is büszke lehet, hogy bölcsője volt a 'Debreceni Gondolat'-nak, amely a magyar népnek végre új honfoglalással új hazát fog építeni."

Városunk nevezetességei

Magyarország legnagyobb, legszebb református temploma a Nagytemplom. A nagytemplom a város jelképe. Hatalmas, melegsárga tömbje központja a településnek. Innen indulnak a négy égtáj felé futó utcák, ide érkezik a máshonnan jövő idegen. Ezen a helyen már az Árpád-házi királyok korában is templom állott. Az idők során elpusztult templom helyén épült az 1300-as évek elején a Szent András templom, de 1564-ben egy hatalmas tűzvész ezt is elpusztította. Egyetlen emlék maradt belőle, egy hatalmas faragott zárókő, rajta a zászlós bárány. Ez a motívum állandó eleme Debrecen címereinek. Az újabb templom nyolcszögletű tornyát I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ajándékát, aranydísz és értékes óraszerkezet díszítette. A fejedelem adománya volt még az óriási, 56 mázsás harang is, amelyet egy külön toronyban, az úgynevezett "Verestoronyban" helyeztek el. A Rákóczi-harang az 1802-es tűzvészkor a torony aljára zuhant, és megrepedt. Egyik darabjából a kollégium ma is használatos csengőjét öntötték, egy másik darabja a Kollégium imatermében látható. A mai Nagytemplom építése 1805-ben indult meg, Péchy Mihály tervei alapján. Az újraöntött Rákóczi harang mélyzengésű hangját ünnepi alkalmakkor hallhatjuk. A Nagytemplom történelmi események helyszíne is. A szabadságharc idején a kormány Pestről Debrecenbe költözött, üléseit a kollégiumban tartotta. 1849 április 14-én az utcáról a tömeg a Nagytemplomba vonult, ahol a népgyűléssé alakult országgyűlésen Kossuth Lajos felolvasta Magyarország függetlenségéről és a Habsburg-ház trónfosztásáról (detronizáció) szóló határozatot. Az országgyűlés Kossuth Lajost kormányzóvá választotta.



A történelmi pillanat emlékét őrzi Kossuth Lajos egykori karosszéke, amelyet ma is láthatunk az úrasztal mellett.








Az ősi Református Kollégium 1538-tól számított megalapítása óta nemcsak az "ország iskolája", hanem tudományos, kulturális, szellemi központ és műhely is volt. Alsófokú latin iskola működött itt, "schola nostrának", vagyis a "mi iskolánknak" emlegették, mert fenntartója az egész áros népe volt. A diákok évente kétszer "káspáltak", vagyis gyűjtöttek élelmet, ruhaneműt, kézpénzt a polgároktól. A VI. sz. második felétől az iskola fokozatosan a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott. A főiskolává lett intézményt századokon át "az ország iskolájának" is nevezték, mert szerte az országban 40 középfokú és 120 alsófokú "partikulája", résziskolája működött. A kollégium a szegény gyerekek iskolája is volt, falai között nincstelen parasztok és falusi mesteremberek tehetséges fiai is tanultak. A Református Kollégium szoros kapcsolatokat tartott fenn Európa működő egyetemeivel, a szellemi élet kiválóságainak egész sorát nevelte és indította útnak. Az intézetben volt diák Szenci Molnár Albert (1547-1634) zsoltárfordító és nyelvész, Komáromi Csipkés György (1628-1678) nyelvész és bibliafordító, a tudós professzor Maróthy György (1715-1477), a híres kollégiumi Kántus megalapítója. A nagyhírű "ördöngős tudós", a fizikus Hatvani István (1718-1786) is szoros kapcsolatban állt a kollégiummal, amelynek könyvtárát Sinai Miklós (1730-1808) történészprofesszor oly fáradhatatlan munkával gyarapította. Az ősi Kollégiumból került ki Földi János (1755-1801), a Hajdúkerület főorvosaként 1791-től Hajdúhadházon megtelepedett polihisztortudós. Hatvani István Kultúrtörténeti érdekesség az is, hogy a Földi baráti köréhez tartozó Szentgyörgyi József (1765-1832) főorvos, énekszerző volt a híres nyelvújítás elleni gúnyirat a Mondolat szerzője. Fazekas Mihály (1766-1828), a Lúdas Matyi írója, Debrecenben született. E műve tette ismertté. A nyomtatott irodalom azzal kezdődött, hogy Kassa városa 1560-ban elűzte Huszár Gál (1565) nyomdászt, aki felszereléseivel Debreceni talált menedéket. 1561-62-ben Felbecsülhetetlen művelődéstörténeti szerepe mellett jeles énekszerző és zsoltárfordító tevékenységével is kitűnik. Huszár Gál Munkálataihoz a legtöbb segítséget Méliusz Juhász Péter püspök (1536-1572) adta, aki akkoriban magyar nyelvű prédikációkat s különféle tudományos dolgozatokat írt, amelyeket az újdonsült nyomdában nyomtattak ki.

Magyarország legnagyobb, legszebb református temploma a Nagytemplom. A nagytemplom a város jelképe. Hatalmas, melegsárga tömbje központja a településnek. Innen indulnak a négy égtáj felé futó utcák, ide érkezik a máshonnan jövő idegen. Ezen a helyen már az Árpád-házi királyok korában is templom állott. Az idők során elpusztult templom helyén épült az 1300-as évek elején a Szent András templom, de 1564-ben egy hatalmas tűzvész ezt is elpusztította. Egyetlen emlék maradt belőle, egy hatalmas faragott zárókő, rajta a zászlós bárány. Ez a motívum állandó eleme Debrecen címereinek. Az újabb templom nyolcszögletű tornyát I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ajándékát, aranydísz és értékes óraszerkezet díszítette. A fejedelem adománya volt még az óriási, 56 mázsás harang is, amelyet egy külön toronyban, az úgynevezett "Verestoronyban" helyeztek el. A Rákóczi-harang az 1802-es tűzvészkor a torony aljára zuhant, és megrepedt. Egyik darabjából a kollégium ma is használatos csengőjét öntötték, egy másik darabja a Kollégium imatermében látható. A mai Nagytemplom építése 1805-ben indult meg, Péchy Mihály tervei alapján. Az újraöntött Rákóczi harang mélyzengésű hangját ünnepi alkalmakkor hallhatjuk. A Nagytemplom történelmi események helyszíne is. A szabadságharc idején a kormány Pestről Debrecenbe költözött, üléseit a kollégiumban tartotta. 1849 április 14-én az utcáról a tömeg a Nagytemplomba vonult, ahol a népgyűléssé alakult országgyűlésen.


Kossuth Lajos felolvasta Magyarország függetlenségéről és a Habsburg-ház trónfosztásáról (detronizáció) szóló határozatot. Az országgyűlés Kossuth Lajost kormányzóvá választotta. A történelmi pillanat emlékét őrzi Kossuth Lajos egykori karosszéke, amelyet ma is láthatunk az úrasztal mellett.










Az ősi Református Kollégium 1538-tól számított megalapítása óta nemcsak az "ország iskolája", hanem tudományos, kulturális, szellemi központ és műhely is volt. Alsófokú latin iskola működött itt, "schola nostrának", vagyis a "mi iskolánknak" emlegették, mert fenntartója az egész áros népe volt. A diákok évente kétszer "káspáltak", vagyis gyűjtöttek élelmet, ruhaneműt, kézpénzt a polgároktól. A VI. sz. második felétől az iskola fokozatosan a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott. A főiskolává lett intézményt századokon át "az ország iskolájának" is nevezték, mert szerte az országban 40 középfokú és 120 alsófokú "partikulája", résziskolája működött. A kollégium a szegény gyerekek iskolája is volt, falai között nincstelen parasztok és falusi mesteremberek tehetséges fiai is tanultak. A Református Kollégium szoros kapcsolatokat tartott fenn Európa működő egyetemeivel, a szellemi élet kiválóságainak egész sorát nevelte és indította útnak. Az intézetben volt diák Szenci Molnár Albert (1547-1634) zsoltárfordító és nyelvész, Komáromi Csipkés György (1628-1678) nyelvész és bibliafordító, a tudós professzor Maróthy György (1715-1477), a híres kollégiumi Kántus megalapítója. A nagyhírű "ördöngős tudós", a fizikus Hatvani István (1718-1786) is szoros kapcsolatban állt a kollégiummal, amelynek könyvtárát Sinai Miklós (1730-1808) történészprofesszor oly fáradhatatlan munkával gyarapította. Az ősi Kollégiumból került ki Földi János (1755-1801), a Hajdúkerület főorvosaként 1791-től Hajdúhadházon megtelepedett polihisztortudós. Hatvani István Kultúrtörténeti érdekesség az is, hogy a Földi baráti köréhez tartozó Szentgyörgyi József (1765-1832) főorvos, énekszerző volt a híres nyelvújítás elleni gúnyirat a Mondolat szerzője. Fazekas Mihály (1766-1828), a Lúdas Matyi írója, Debrecenben született. E műve tette ismertté. A nyomtatott irodalom azzal kezdődött, hogy Kassa városa 1560-ban elűzte Huszár Gál (1565) nyomdászt, aki felszereléseivel Debreceni talált menedéket. 1561-62-ben Felbe- csülhetetlen művelődéstörténeti szerepe mellett jeles énekszerző és zsoltárfordító tevékenységével is kitűnik. Munkálataihoz a legtöbb segítséget Méliusz Juhász Péter püspök (1536-1572) adta, aki akkoriban magyar nyelvű prédikációkat s különféle tudományos dolgozatokat írt, amelyeket az újdonsült nyomdában nyomtattak ki.

A lícium közismertnevén ördögcérna, ami egyébként nem fa, hanem cserje. A fává nőtt debreceni líciumbokor a református hit jelképévé vált Debrecenben. A következő Anekdota fűződik hozzá: Két pap, Bálint pap és a katolikus Ambrozius hevesen vitatkozva sétált, fel és alá. Bálin pap kezében egy letört líciumágat tartott, s hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, azzal gesztikulált. Ambrozius makacsul hangoztatta, hogy Kálvin tanaiból sohasem lesz vallás. "Akkor lesz ebből vallás -kiáltotta indulatosan- amikor ez fává nő!" "Hát akkor fa lesz belőle!" -válaszolta Bálin pap- és lábai előtt földbe szúrta a líciumágat. S lám az igénytelen gallyacska megfogant, nőtt, növekedett, sőt erőteljes fává sarjadt. Így történt, vagy sem, ki tudja… Tény, hogy Bálint pap hite, Kálvin János tanítása Debrecenben nemcsak gyökeret eresztett, hanem egyre terebélyesedő, szilárd alapokra támaszkodó vallássá nőtt.

A líciumfától nem messze, a Nagytemplom mögötti Emlékkertben látható a Gályarabok emlékszobra, amely a hitükért és magyarságukért gályarabságra ítélt és Nápolyba hurcolt Református papoknak és tanítóknak állít emléket. Ruyter holland tengernagy szabadította ki őket, nevük az oszlopon olvasható. Az emlékmű Hegyi Mihályné, debreceni polgárasszony adománya.

Debreceni Déri Műzeum. Itt tekinthető meg az ország legjelentősebb vidéki kultúrtörténeti gyűjteménye, az Egyiptomból Kelet-Ázsiáig terjedő műkincsek értékes darabjai, s hosszú idő óta itt látható együtt az egyik legismertebb magyar A Déri Múzeum épülete festő, Munkácsy Mihály monumentális festménysorozata, a Krisztus-trilógia.







A Csapó utca a város egyik legősibb utcája. Egykor Homok vagy Homokos utcának nevezték. Lakói a gubacsapók - gubaposztót készítő iparosok - már 1395-ben céhbe tömörültek. Szilágyi Erzsébet pedig 1467-ben két vásár tartására adott jogot neki. Ekkor kapta az utca mai nevét. 1849-ben viselhette volna a "Költők utcája" elnevezést is. A 16. számú (azóta lebontott) házban ugyanis Vörösmarty Mihály lakott családjával. Itt lelt otthonra Petőfi felesége és kisfia, Zoltán is, a költő hadbavonulása után: itt látogatta meg őket Arany János. Lakott ezen az utcán akkor Jókai Mór, Vas Gereben (1823-68) és Vachott Sándor (1818-1961) is. Ha Csapó utcáról befordulunk a Burgundia utcára (a kelet-francia Burgundiából idetelepült kereskedőkről kapta nevét), a jobbra nyíló Blaháné utca sarkára érünk, amely Blaha Lujza emlékét őrzi. A "nemzet csalogánya" öt évig, 1866 és 1871 között játszott a debreceni színházban. Blaháné utcácskája a Liszt Ferenc utcába torkollik: ha végigsétálunk rajta, meglátjuk a Csokonai Színházat. Városunk szülötte, a Kossuth-díjas Szabó Magda, akinek a műveiből minden évben készül egy-egy előadás.
Ez a saroktelek már több, mint négyszáz éve ad helyt a város legfôbb házának. A mult század elejéig itt állt középkori, egyemeletes városháza több lakóház összekapcsolásával létesült. A toldozgatások, tuzvészek és egy 1834-ben volt földrengés miatt romossá vált utcai épület lebontását 1839-ben kezdték meg. Anyagi nehézségek miatt az építkezás közel 10 éven át szünetelt. A folytatás során, 1835 nyarára az északi épületrész kb. fele készült el. Újabb 4 éves szünetet követôen, 1839-ben a városháza négyszögének legfiatalabb, Piac utcai és Kossuth utcai szárnyai, valamint a még hiányzó Rózsa utcai rész kivitelezését kezdik el. E klasszicista szárnyakat Povolny Ferenc és Ságodi József tervezte. Az új tanácsteremben az elsô közgyulést 1844. május 8-án tartották meg. Az egyre fejlôdô város hamarosan kinôtte székházát. Az egyemeletes ház emeletráépítéelssel való bôvítését a XIX. sz. nyolcvanas éveiben szavazza meg a város vezetése, és a Millennium emlékére el is rendelte a kétemeletes, tornyos városháza emeletráépítéssel való megépítését. Az épületegyüttes mai alakját századunk hatvanas éveiben nyerte el.


A református Kistemplom hagymalakú toronysisakját 1907-ben egy nagyerejű szélvihar ledöntötte, s mivel nem állították helyre a debreceniek "Csonkatemplomnak" is nevezik.

A nagy múltú, több mint négy és fél évszázados Református kollégium régtől fogva a felsőoktatás egyik centruma Debrecen. A Debreceni Egyetem regionális központi, Pécs után az országban a negyedik legnagyobb egyetemi központ. Az Egyetem 1921-tol gróf Tisza István (1861-1918) miniszterelnök nevét viselte. Az impozáns, kissé eklektikus épületet sokan Magyarország legszebb egyetemi épületének tartják. A 29 m magas díszudvart árkádos folyosórendszer futja körül. A díszudvar falára a jogelőd Református Kollégium, majd az egyetem leghíresebb professzorainak és diákjainak a nevét vésték.


A Debrecenben látogató turisták egyik legkedveltebb pihenőhelye, a Nagyerdei Gyógy- és Strandfürdő. Az elmúlt évben adták át Magyarország első fedett élményfürdőjét, az Aquaticumot.
Iskolánk közelében található a Csokonai emlékmű. Debrecen minden bizonnyal legnagyobb irodalmár szülöttje Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), aki országos jelentőségű irodalmi munkásságával érdemelte ki az utókor elismerését, hiszen habár mindössze 31 évet élt, új fejezetet nyitott a magyar irodalmi életben. Az ő reménytelen szerelme volt Lilla, azaz Vajda Julianna, s e szerelem hatására írta Csokonai legszebb szerelmes költeményeit. És mi is neki köszönhetjük iskolánk nevét
Vissza